Településünk a somogyi megyeszékhely határától 7 km-re északkeletre, a Kaposvár-Toponártól leágazó bekötőút végén fekvő zsáktelepülés.
Zimány neve első ízben 1268-ban fordul elő a fennmaradt írásos emlékekben, Terra Zigma alakban. A 15. század közepén Osztopáni Pál volt a földesura. A 16. században csaknem teljesen elpusztult, majd a török uralmat követő újjáépítés után a 18. században a Wlassics, a Gyulai Gaál és a Niczky családok birtokolták. A két világháború között Eszterházy Miklósnak volt itt nagyobb birtoka.
A falu első iskoláját a katolikus egyház alapította. A lakosság lélekszáma a 18. század közepén már a maihoz hasonlóan alakult. A 20. század elején élénk társadalmi és kulturális élet volt, olvasókör működött, s a 30-as években a szakmai ismeretszerzést fontosnak tartó kisbirtokosok is megalakították gazdakörüket. Az ő kezükben volt abban az időben a földterület 54 százaléka.
A második világháború idejéből egy eseményt rögzített az idősek emlékezete, azt, amikor kilenc bomba hullott a földekre egy légitámadás során. Emberéletben és az épületekben azonban nem esett kár.
Zimányban a 20. század második felében sok régi épület megújult. A háztartásokhoz kiépítették az ivóvíz-, gáz- és telefonszolgáltatást, az utakat burkolattal látták el.
A község pecsétjét először egy 1789-es iraton találjuk. Zimány ma használatos címere ívelt oldalú, ékeléssel három részre osztott álló, háromszögű pajzs. Első kék mezőjében élével felfelé fordított ezüstsarló, felette három arany búzakalász látható, melyek közül a két szélsőn egy-egy levél
található. A második kék mezőben egy arany oroszlán tart jobbjában arany keresztvasú szablyát. A harmadik - vörös- mezőben zöld alapon a község templomának stilizált képe látható. A sarló és a búzakalász a falu 19. századi pecsétjéről való. A fölemelt kardot tartó oroszlánt a Niczky család címeréből vették át. A templom a 19. században épített műemlék épületre utal és jelzi a lakosok vallásosságát.